Vannak még illúziók

A SzerkesztÅ‘ség felkérésére írom le az agrárgazdaság helyzetével, birtokviszonyaival kapcsolatos véleményemet. A kiindulópontot ehhez Kapronczai István nagyon színvonalas és minden részletre kiterjedÅ‘ tanulmánya adta meg. Azt azonban nem tartom szerencsésnek, hogy a cikkében olyan új fogalmakat (eltartó-képesség, életképesség, versenyképesség) hoz be, illetve állít egymással szembe, amelyek önmagukban is külön elemzést igényelnének, és annak következtetéseiben éppen úgy nem lehetne egyetértésre számítani, mint a kisüzem és nagyüzem körüli vitákban. Ez így nem más, mint a kisüzem és nagyüzem közötti vita más szempontú felélesztése. Lényeg az, hogy a fejlett országokban évente a gazdaságok 2-3%-a szűnik meg, valószínű azért, mert nem eltartóképes, nem versenyképes, egyszóval nem életképes. A bajnak azt tartom, hogy ha leragadunk ezeknél a fogalmaknál, akkor a lényegrÅ‘l tereljük el a figyelmet, arról a lényegrÅ‘l, amely a magyar mezÅ‘gazdaságot olyan helyzetbe hozta, amilyenben ma van. Egy ilyen kérdésben mindenre lehet egymással szögesen ellentétes példákat hozni, ha az állapotra koncentrálunk, de ebben az esetben nem az állapot, hanem a folyamat, a tendencia a fontos. ------------------------------------------------ The Editorial Board has invited me to present my opinion on the state of the agro-economy and land ownership. To address the issue, I start from István Kapronczai’s high quality, very detailed paper. I do not think, however, that it is helpful to introduce and contrast in his paper new terms (sustaining capacity, viability, competitiveness) which would warrant a separate analysis themselves, drawing conclusions which cannot be expected to meet general agreement, just like the disputes surrounding the issue of small and large farms. This way it is nothing but a revival of the small farm vs. large farm dispute in a new form. The essence of this is that in developed countries, two to three per cent of the farms stop operating every year, probably due to their poor sustaining capacity and competitiveness – in other words, because they are not viable. The problem here, I think, is that if we focus on these terms, we do not pay attention to the essence of the issue, the essence that has brought about the current situation of the Hungarian agriculture. For a topic like this, one can bring up examples for any opposing point, if we focus on the situation, but in this case the tendency, the process is the important thing rather than the situation.birtokpolitika, koncentráció, földbérlet, öröklés, kistermelés, családi gazdaság, land estate policy, concentration, land lease, inheritance, small farmers, family farm, Agricultural and Food Policy, Land Economics/Use,

EGF regulates tyrosine phosphorylation and membrane-translocation of the scaffold protein Tks5

Background: Tks5/FISH is a scaffold protein comprising of five SH3 domains and one PX domain. Tks5 is a substrate of the tyrosine kinase Src and is required for the organization of podosomes/invadopodia implicated in invasion of tumor cells. Recent data have suggested that a close homologue of Tks5, Tks4, is implicated in the EGF signaling.Results: Here, we report that Tks5 is a component of the EGF signaling pathway. In EGF-treated cells, Tks5 is tyrosine phosphorylated within minutes and the level of phosphorylation is sustained for at least 2 hours. Using specific kinase inhibitors, we demonstrate that tyrosine phosphorylation of Tks5 is catalyzed by Src tyrosine kinase. We show that treatment of cells with EGF results in plasma membrane translocation of Tks5. In addition, treatment of cells with LY294002, an inhibitor of PI 3-kinase, or mutation of the PX domain reduces tyrosine phosphorylation and membrane translocation of Tks5.Conclusions: Our results identify Tks5 as a novel component of the EGF signaling pathway. © 2013 Fekete et al.; licensee BioMed Central Ltd

A közvetlen termelÅ‘i értékesítés szerepe, jellemzÅ‘i

A magyar mezÅ‘gazdaság és ezzel a magyar vidék elhúzódó válsága szinte kikényszeríti, hogy az egyes kormányprogramokban, nemzeti fejlesztési tervekben, területi gazdasági stratégiákban megváltó megoldásokat vonultassanak fel. Ãgy kapott kiemelt figyelmet a vidéki turizmus, a kézműipar, a hungarikumok kérdése, jelenleg pedig a közvetlen termelÅ‘i értékesítés lehetÅ‘sége. Ezek közös jellemzÅ‘je, hogy a kialakult állapotokat nem kérdÅ‘jelezik meg, csak annak életképességének javításához egy eddig is ismert megoldást tolnak elÅ‘térbe, elkerülve ezzel, hogy az alapvetÅ‘ gondokkal szembenézzenek. Nem esik szó a gazdasági versenyképességrÅ‘l, holott a folyamatosan végbemenÅ‘ leépülési folyamat a versenyképesség elvesztésének egyenes következménye. Ez pedig az agrárágazat tulajdonosi szétaprózódására, a mezÅ‘gazdaságból és egyben az egész vidékrÅ‘l történÅ‘ folyamatos jövedelemelszívás mértékére (földbérlet), az agrárvertikum felsÅ‘ szakaszainak, a feldolgozásnak és kereskedelemnek kizárólag profitérdekelt külföldi érdekeltségbe adására vezethetÅ‘ vissza. A mezÅ‘gazdasági alapanyag-termelésben alapvetÅ‘ feladatot jelent a földkoncentráció elÅ‘segítése, a további felaprózódás megállítása, a jövedelemkivonás mérséklése és a gazdasági társulások létrehozása, ezzel az ágazat szervezettségének a javítása. Ez önmagában is nehéz feladat, mert kialakult érdekrendszereket érint, hiszen a város sikeresen megoldotta a vidék gyarmatosítását a jövedelemelvonás „polgári formájánâ€, a földbérleten keresztül. A termelÅ‘i társulások pedig a jövÅ‘ érdekében végrehajtott termelÅ‘i önkorlátozást, közös szabályrendszerhez történÅ‘ igazodást jelentik, ami átmenetileg gazdasági áldozattal is jár, s csak bizalmi alapon működik. A jelenlegi zavaros helyzetben a bizalmi légkör kialakítása az egyik legnehezebb feladat. Bármilyen eretnekségnek hangzik, szükséges lenne az állami tulajdonban lévÅ‘ kincstári birtok újraszervezése, amelyek a fejlesztés és integráció központjai, továbbá a gazdálkodási folyamatok közvetlen állami kontrollálásának a bázisai lehetnének. Nagyon fontos, hogy a külföldi kézbe átjátszott élelmiszeripar és kereskedelem határozott állami szabályozásával és ellenÅ‘rzésével biztosítsák a nemzeti érdekek érvényesítését, és minden eszközzel elÅ‘segítsék (beleértve az állami hozzájárulást és tulajdonlást is) a versenyképes méretű feldolgozó kapacitások létrejöttét. Ez lényegesen több, mint amit a helyi ellátást biztosító kisvállalkozások támogatása jelenthet. Végül pedig le kell számolni azokkal a hazug sztereotípiákkal, hogy a kistermelés hatékony, az önálló gazdálkodás a példakép, a nagy rendszer környezetromboló, egészségtelen élelmiszert termelÅ‘, a kicsi környezetkímélÅ‘ és egészségre biztonságot nyújtó, vagy a ténylegesen már szinte nem létezÅ‘ hungarikumok jelentik a mezÅ‘gazdaság jövÅ‘jét. A kettÅ‘ helyes arányát egy ágazati példán keresztül is szemléltetni tudjuk: Magyarország reális vágósertés-termelÅ‘ kapacitása kb. 8 millió darab, és ha ebben levágnak 100 ezer mangalicát (eddigi maximum kb. 50 ezer volt), akkor az kb. 1%-ot jelent. A jövÅ‘ számára rendkívül veszélyes az önellátó, a hobbi és az árutermelÅ‘ tevékenységek összemosása is, amellyel rendszeresen találkozunk. Az önellátó termelÅ‘, a gazdasági kényszertÅ‘l is hajtva, költségkímélÅ‘ módon, elsÅ‘sorban a saját fizikai erejére támaszkodva termel, mert így kiadásait minimalizálhatja, a saját munkáját nem számítja fel a költségek között, így látszólag olcsó termékhez jut. Mivel ennek hatékonysága alacsony, ezért a fejlett országokban és hazánkban is gyorsan visszaszorul. A hobbitermelÅ‘ a költségekre nem érzékeny, elsÅ‘dleges célja nem gazdasági jellegű. A saját termék felett érzett öröm, büszkeség (pl. a kis területű borosgazdaságok), a szabadidÅ‘ hasznos eltöltése, egészségmegÅ‘rzés stb. a tevékenységének oka. Erre a célra szolgálnak például a német nyelvterület városlakóinak szobányi méretű kertjei is. Mindkét típus társadalmilag nagyon hasznos. Nálunk ezeknek a formáknak a radikális méretű visszaszorulása (lásd országszerte az elhanyagolt kerteket), az ezeket a tevékenységeket az életmód részének tekintÅ‘k kiöregedésének, a közbiztonság romlásának (ha ellopják a termést, akkor nem érdemes vele veszÅ‘dni), a termelÅ‘eszközárak növekedésének és ehhez képest nyomott áraknak, valamint a fiatalok idegenkedésének a következménye. Az utóbbi nem meglepÅ‘, mert a fiatalok egyetlen tÅ‘lünk nyugatra lévÅ‘ országban sem az önálló kistermelésben látják a jövÅ‘jüket, mert így a tisztes szegénység állapota is nehezen érhetÅ‘ el. A vidéki élet szerves részét jelentÅ‘ kertkultúra jelentÅ‘s visszaszorulása viszont már egyértelműen negatív jelenség. Az állami szabályozásnak a folyamatos piaci megmérettetésnek kitett és a termelés 80-90%-át adó árutermelÅ‘k helyzetére kell a hangsúlyt helyezni, mert ezek határozzák meg az egy térségben megteremthetÅ‘ jövedelmet és a foglalkoztatás színvonalát is. Egyáltalán nem lebecsülve az önellátás és az esetenként piacra termelés egyes társadalmi rétegek megélhetésében betöltött szerepét, a mezÅ‘gazdaság fejlesztését nem lehet erre leszűkíteni, hiszen a mezÅ‘gazdaság fejlesztése sokkal szélesebb körű intézkedéseket igényel. A témához kapcsolódóan ezek a következÅ‘k lehetnek: - Más, érintett országokkal közösen ki kell kényszeríteni az EU-ból, hogy ha alapellátást szolgáló hagyományos termékek esetén a termelés az ellátás 70%-a alá csökken, akkor az országnak rendkívüli beavatkozásra legyen lehetÅ‘sége. - Az üzletláncokat arra kell kényszeríteni, hogy a központi beszerzés helyett a regionális beszerzéssel oldják meg az áruutánpótlásukat, és többségében nemzeti termékeket forgalmazzanak, míg a nagy távolságról szállított áruk csak a választék bÅ‘vítését szolgálják. - Okulva a termelÅ‘k rendkívül kismértékű társulási hajlandóságából és a felvásárlás áttekinthetetlenségébÅ‘l, az államnak nagyobb szerepet kellene játszania a termékfelvásárlásban. - A termelés fejlesztése érdekében az államnak kiemelten kellene támogatnia a fajtanemesítéssel és az agrártechnológia fejlesztésével foglalkozó kutatóintézeteket és azok marketingtevékenységét. ----------------------------------------- The crisis which arose immediately after the change of political system with respect to the agrarian economy and the situation of the rural areas demands serious and effective measures. Unfortunately we cannot expect this programme to promote the development of industry and services, since the major employers in those sectors are concentrated in the larger towns and cities, and even there their existence is uncertain in many regions of the country. What this means is that development needs to be addressed initially by relying on local resources only, which leads to very slow progress. However, the continuing crisis demands faster development and so a series of innovative activities have emerged (tourism, handicrafts, Hungary-specific products and direct selling). Although these are valid components of local development, they will never, in themselves, be able to generate larger-scale development across entire regions. Therefore to unilaterally overrate them essentially amounts to self-deception.vidékfejlesztés, termékpálya, közvetlen értékesítés, élelmiszer-fogyasztás szabályozása, rural development, product cycle, product line, direct sales regulation of food production and consumption, Agribusiness, Agricultural and Food Policy, Marketing,

Új agrárstratégia alapjai

Az agrártermelés helyzetének romló tendenciája és a vidék kilátástalansága egyre határozottabban követeli egy egységes agrár- és vidékstratégia kialakítását. Erre azonban nemcsak külsÅ‘ okok, de az ágazatban érdekeltek mély belsÅ‘ ellentétei miatt ma sincsen sok remény. Ehhez le kellene számolni sok, a rendszerváltás óta létezÅ‘, a rendszerváltás törvényei által védett tabuval, amihez az agrárágazat és a vidék sorsa iránt nagyobb felelÅ‘sségre, alázatra és együttműködésre lenne szükség. Ehhez kíván a rövid tanulmány az alábbiakkal hozzájárulni. Látható, hogy a mezÅ‘gazdasági termelés értéke lényegében két évtizede stagnál, miközben a nagyobb hozzáadott értéket és a gazdaság belsÅ‘ vertikumát képezÅ‘ ágaza¬tok, mint a kertészet, az állattenyésztés fokozatosan veszítenek a súlyukból. Amező¬gazdaság szerepe gabona- és olajosmag-termelésre szűkül le. A feldolgozóipar fokozatosan leépül, számottevÅ‘ termékfejlesztés már hosszú ideje nem folyik. Alacsony hozzáadott értékű élelmiszer-ipari tömegcikkeket gyártanak. Az ipar Nyugat-Európába húzódik vissza, amelyhez szükséges nyersanyagot Kelet-Európa, köztük a magyar mezÅ‘gazdaság szolgáltatja, ami egyértelműen kiszolgáltatott, gyarmati helyzetbe juttatja a magyar mezÅ‘gazdaságot. A magyar piac megszerzését követÅ‘ gyárbezárásokkal a nyugati tÅ‘ke kivonása is megkezdÅ‘dött a magyar élelmiszer-gazdaságból. A végbement folyamatért az eladósodottságból adódó, fél évszázada tartó gazdasági kiszolgáltatottság és a nemzeti érdekeket háttérbe szorító liberális gazdaságpolitika is felelÅ‘ssé tehetÅ‘, de döntÅ‘ szerepe van ebben a szocialista nagybirtokok romjai felett a rendszerváltás óta tartó osztozkodásnak és gátlástalan marakodásnak, amely a kisüzem vagy nagyüzem fedÅ‘vita hátterében húzódik meg. Közben egyre elmélyülÅ‘ válságba kerül a magyar vidék. A helyzet csak a koncentrációs folyamat felgyorsításával, a gazdasági belsÅ‘ vertikumok fejlesztésével, a műszaki fejlÅ‘désnek és támogatásoknak az arra alkalmas gazdaságokba való koncentrálásával és a termelÅ‘i érdekeltségű feldolgozás és forgalmazás fejlesztésével, valamint nemzeti érdekeltségű feldolgozókkal való vertikális kooperációkkal oldható meg. Erre nemcsak törekedni kell, de el kell hárítani mindazokat a fejlÅ‘dést gátló akadályokat is, amelyek megbénítják az ágazatot és lehetetlenné teszik fejlÅ‘dését. A legfontosabb a föld(birtok)-politikában a szükséges változások végrehajtása, érintve az öröklési rendszert is. Nem kevésbé fontos volna a birtokok tudatos felaprózását kiváltó adópolitika megváltoz¬tatása is. Ez azt jelentené, hogy a mezÅ‘gazdasági üzemek adóalapját a földtulajdon jelentené. Ez fékezné a földspekulációt és fokozná az intenzívebb kultúrák és a gazdasági belsÅ‘ vertikumok (állattenyésztés, feldolgozás) fejlesztését. Nem beszélve arról, hogy jól látható jövedelmi viszonyokat teremtene. ---------------------------------- Downhill trends in agricultural production and lack of hope for rural communities mean that demand for a single agricultural and rural strategy is steadily growing. External reasons as well as the deep-running antagonism existing among the interested parties leave little hope that such a strategy will actually come into existence. It will never come into being unless numerous taboos – in existence since the change of political system in Hungary and protected by the laws born out the same change – are eliminated. This would require a feeling of greater responsibility for the fate of agriculture and rural areas, as well as humility and stronger cooperation. The paper is intended to contribute to these changes. The value of agricultural production has obviously been stagnating for two decades. Meanwhile, fields which generate greater added value and comprise the vertical structure of economy – such as horticulture and animal husbandry – are gradually losing eight. Agriculture has been limited to the production of grain and oilseeds. The processing industry is declining, and it has been a long time since any significant product development took place. Food industry products with low-added value are being produced for the mass market. Industry is withdrawing into Western Europe, with the necessary raw materials being supplied from Eastern Europe, including the Hungarian agriculture, the latter clearly being forced into a vulnerable, colony-like state. Having acquired the Hungarian market, factories are being closed down and Western capital is being withdrawn from Hungarian food economy. The guilt lies with the country’s economic vulnerability brought about by its indebtedness of half a century; with the liberal economic policy which disregarded national interests; however, the main cause is the unscrupulous fight for the bits and pieces of the former socialist holdings, which has been going on since the change of the political system in Hungary, also known as the debate of small holdings vs. large ones. Meanwhile, the crisis of Hungarian rural areas has deepened. It can only be reversed by speeding up the process of consolidation, developing product paths and supply chains, concentrating technical development and grants to suitable holdings, promoting producers’ interest in processing and distribution operations, and implementing vertical cooperation with processing businesses of national interest. Efforts must be made to reach these goals, and any obstacles which paralyse the industry and inhibit its development should be eliminated. The most important aspect is making the necessary changes to land policy, including the inheritance system. Another major component is changing the current tax policy, which leads to the deliberate fragmentation of holdings. This would mean that the tax base of agricultural facilities would be based on the land they own. This would moderate land speculation and contribute to the development of more intensive cultures and product paths (animal husbandry, processing). What’s more, it would make revenues transparent.agrárstratégia, termelési méret, földkoncentráció, technológia, szakképzettség, termékpályák, vidékfejlesztés, agricultural strategy, production size, land consolidation, technology, qualifications, product paths, rural development, Agricultural and Food Policy,

Complex formation of EphB1/Nck/Caskin1 leads to tyrosine phosphorylation and structural changes of the Caskin1 SH3 domain.

Scaffold proteins have an important role in the regulation of signal propagation. These proteins do not possess any enzymatic activity but can contribute to the formation of multiprotein complexes. Although scaffold proteins are present in all cell types, the nervous system contains them in the largest amount. Caskin proteins are typically present in neuronal cells, particularly, in the synapses. However, the signaling mechanisms by which Caskin proteins are regulated are largely unknown. Here we demonstrate that EphB1 receptor tyrosine kinase can recruit Caskin1 through the adaptor protein Nck. Upon activation of the receptor kinase, the SH2 domain of Nck binds to one of its tyrosine residues, while Nck SH3 domains interact with the proline-rich domain of Caskin1. Complex formation of the receptor, adaptor and scaffold proteins results in the tyrosine phosphorylation of Caskin1 on its SH3 domain. The phosphorylation sites were identified by mass-spectrometry as tyrosines 296 and 336. To reveal the structural consequence of this phosphorylation, CD spectroscopy was performed. This measurement suggests that upon tyrosine phosphorylation the structure of the Caskin1 SH3 domain changes significantly. Taken together, we propose that the scaffold protein Caskin1 can form a complex with the EphB1 tyrosine kinase via the Nck protein as a linker. Complex formation results in tyrosine phosphorylation of the Caskin1 SH3 domain. Although we were not able to identify any physiological partner of the SH3 domain so far, we could demonstrate that phosphorylation on conserved tyrosine residues results in marked changes in the structure of the SH3 domain

Az aktin citoszkeleton szabályozásához vezető jelpályák vizsgálata = The role of Rho GTPases in the regulation of actin cytoskeleton

OTKA (T46130) pályázatunk munkatervében azt vállaltuk, hogy tanulmányozni fogunk olyan jelátviteli utakat, melyek a sejtek aktin citoszkeletonját szabályozzák. Balla Tamás (NIH, USA) munkacsoportjával együttműködve számos PH (pleckstrin homológ) domént expresszáltunk COS7 sejtekben és vizsgáltuk, hogy ezek közül melyek képesek a sejtek kiterülésének gátolni fibronektinnel borított felszínen. Bár az általunk használt összes PH domén képes a PI 3-kináz lipid termékeit kötni in vitro, kizárólag a GRP1/ARNO családba tartozó fehérjék PH doménjei gátolták az integrin-függő jelátviteli utat. A PH domének mutációs analízisével kimutattuk, hogy az általunk vizsgált GRP1/ARNO PH domének nagy valószínűséggel nemcsak lipideket kötnek, hanem (membrán) fehérjéket is, s ez a kettős kölcsönhatás szükséges a PH domének sejten belüli funkciójához. Munkacsoportunk az aktin citoszkeleton szabályozásában fontos szerepet játszó cortactin fehérje működését is vizsgálta. A cortactin fehérje N-, illetve C-terminális doménjeit külön-külön expresszálva COS7 sejtekben azt találtuk, hogy mind a két konstrukció egyaránt gátolja a sejtek kiterülését. A fenti eredmény megerősítésére siRNS technikával kiütöttük a cortactint a sejtekből, ami szintén a sejtkiterülés erős gátlásához vezetett. Ebből arra következtettünk, hogy a cortactinnak szerepe lehet az integrin-mediálta aktin citoszkeleton szabályozásban. | In the project proposal of our OTKA application (T46130) we planned to investigate such signalling transduction pathways that regulate the actin cytoskeleton. In cooperation with Tamas Balla?s group (NIH, USA) several PH domains were over-expressed in COS7 cells. Although all investigated PH domain had the ability to bind to the lipid products of PI 3- kinase, only the PH domains of the GRP1/ARNO protein family were capable of inhibiting the integrin-dependent signalling pathway. Based on mutational analysis of the PH domains, we found that these PH domains bind not only lipids but membrane proteins, and this double interaction is required for the their proper function. Our group studied the cortactin proteins implicated in the regulation of actin cytoskeleton. N-, and C-terminal domains of cortactin were over-expressed in COS7 cells. Interestingly, both domain constructs were able to strongly inhibit the integrin-dependent cell spreading. This result was confirmed by cortactin silencing with siRNA technique. We concluded that cortectin may play an important role in the integrin-dependent regulation of actin cytoskeleton