Why computational models are better than verbal theories: the case of nonword repetition

Tests of nonword repetition (NWR) have often been used to examine children’s phonological knowledge and word learning abilities. However, theories of NWR primarily explain performance either in terms of phonological working memory or long-term knowledge, with little consideration of how these processes interact. One theoretical account that focuses specifically on the interaction between short-term and long-term memory is the chunking hypothesis. Chunking occurs because of repeated exposure to meaningful stimulus items, resulting in the items becoming grouped (or chunked); once chunked, the items can be represented in short-term memory using one chunk rather than one chunk per item. We tested several predictions of the chunking hypothesis by presenting 5-6 year-old children with three tests of NWR that were either high, medium, or low in wordlikeness. The results did not show strong support for the chunking hypothesis, suggesting that chunking fails to fully explain children’s NWR behavior. However, simulations using a computational implementation of chunking (namely CLASSIC, or Chunking Lexical And Sublexical Sequences In Children) show that, when the linguistic input to 5-6 year old children is estimated in a reasonable way, the children’s data is matched across all three NWR tests. These results have three implications for the field: (a) a chunking account can explain key NWR phenomena in 5-6 year old children; (b) tests of chunking accounts require a detailed specification both of the chunking mechanism itself and of the input on which the chunking mechanism operates; and (c) verbal theories emphasizing the role of long-term knowledge (such as chunking) are not precise enough to make detailed predictions about experimental data, but computational implementations of the theories can bridge the gap

From the Richness of the Signal to the Poverty of the Stimulus: Mechanisms of Early Language Acquisition

1.1 The poverty of stimulus argument and the learnability of lan-guage................................ 12 1.1.1 The induction problem.................. 1

Validating a new methodology for optical probe design and image registration in fNIRS studies

Functional near-infrared spectroscopy (fNIRS) is an imaging technique that relies on the principle of shining near-infrared light through tissue to detect changes in hemodynamic activation. An important methodological issue encountered is the creation of optimized probe geometry for fNIRS recordings. Here, across three experiments, we describe and validate a processing pipeline designed to create an optimized, yet scalable probe geometry based on selected regions of interest (ROIs) from the functional magnetic resonance imaging (fMRI) literature. In experiment 1, we created a probe geometry optimized to record changes in activation from target ROIs important for visual working memory. Positions of the sources and detectors of the probe geometry on an adult head were digitized using a motion sensor and projected onto a generic adult atlas and a segmented head obtained from the subject's MRI scan. In experiment 2, the same probe geometry was scaled down to fit a child's head and later digitized and projected onto the generic adult atlas and a segmented volume obtained from the child's MRI scan. Using visualization tools and by quantifying the amount of intersection between target ROIs and channels, we show that out of 21 ROIs, 17 and 19 ROIs intersected with fNIRS channels from the adult and child probe geometries, respectively. Further, both the adult atlas and adult subject-specific MRI approaches yielded similar results and can be used interchangeably. However, results suggest that segmented heads obtained from MRI scans be used for registering children's data. Finally, in experiment 3, we further validated our processing pipeline by creating a different probe geometry designed to record from target ROIs involved in language and motor processing

A hepatitis B- és D-vírus-fertőzés diagnosztikája, antivirális kezelése.

A hepatitis B- és D-vírus-fertőzés időben történő felfedezése és kezelése a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, rákmegelőzést, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását és a kezelés révén a későbbi súlyos májbetegségekből adódó jelentős egészségügyi ráfordításigény-csökkenést jelent. Az irányelv célja a 2015. évre érvényes, a kezelőorvosok konszenzusán alapuló kezelési rend rögzítése. A magyar lakosság 0,5–0,7%-át sújtó hepatitis B-vírus-fertőzés kezelésének indikációja a vírusdiagnosztikán (benne vírusnukleinsav kimutatása), a májbetegség aktivitásának és stádiumának értékelésén (beleértve biokémiai, patológiai és/vagy nem invazív vizsgálómódszereket), valamint az ellenjavallatok kizárásán alapul. Az ajánlás hangsúlyozza a kivizsgálás során a gyors és részletes virológiai vizsgálatok jelentőségét, a biopszia mellett a tranziens elasztográfia, illetve egyéb, validált, noninvazív tesztek alkalmazhatóságát csakúgy, mint a terápia vezetésében a vírusnukleinsav-titer követésének nélkülözhetetlenségét mind a mellékhatások elkerülése, mind a költséghatékonyság szempontjából. Az idült hepatitis B kezelésében egyaránt első választás lehet a határozott – egyéves – időtartamú pegilált interferon vagy a folyamatos entecavir- vagy tenofovirkezelés, amelyet a hepatitis B felszíni antigén szerokonverziója után még legalább 12 hónapig kell folytatni. Az adefovir leginkább kombinációban javasolható. Nem megfelelő első választás a lamivudin, az ezt már szedő betegeket hatástalanság esetén másik szerre kell átállítani. Fontos az immunszuppresszív kezelésben és/vagy biológiai terápiában részesülő betegek megfelelő antivirális kezelése. Egyidejű hepatitis D esetén pegilált interferon kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2015, 156 (Szuppl. 1), 25–35

Functional near infrared spectroscopy (fNIRS) to assess cognitive function in infants in rural Africa

Cortical mapping of cognitive function during infancy is poorly understood in low-income countries due to the lack of transportable neuroimaging methods. We have successfully piloted functional near infrared spectroscopy (fNIRS) as a neuroimaging tool in rural Gambia. Four-to-eight month old infants watched videos of Gambian adults perform social movements, while haemodynamic responses were recorded using fNIRS. We found distinct regions of the posterior superior temporal and inferior frontal cortex that evidenced either visual-social activation or vocally selective activation (vocal > non-vocal). The patterns of selective cortical activation in Gambian infants replicated those observed within similar aged infants in the UK. These are the first reported data on the measurement of localized functional brain activity in young infants in Africa and demonstrate the potential that fNIRS offers for field-based neuroimaging research of cognitive function in resource-poor rural communities

Infant Rule Learning: Advantage Language, or Advantage Speech?

<div><p>Infants appear to learn abstract rule-like regularities (e.g., <em>la la da</em> follows an AAB pattern) more easily from speech than from a variety of other auditory and visual stimuli (Marcus et al., 2007). We test if that facilitation reflects a specialization to learn from speech alone, or from modality-independent communicative stimuli more generally, by measuring 7.5-month-old infants’ ability to learn abstract rules from sign language-like gestures. Whereas infants appear to easily learn many different rules from speech, we found that with sign-like stimuli, and under circumstances comparable to those of Marcus et al. (1999), hearing infants were able to learn an ABB rule, but not an AAB rule. This is consistent with results of studies that demonstrate lower levels of infant rule learning from a variety of other non-speech stimuli, and we discuss implications for accounts of speech-facilitation.</p> </div

Hepatitis C-vírus-fertőzés: diagnosztika, antivirális terápia, kezelés utáni gondozás.

Magyarországon 70000 egyén lehet fertőzött hepatitis C-vírussal, nagyobbik részük nem tud a fertőzöttségéről. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését eredményezi. A 2003 óta alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezeléssel a hazánkban dominálóan 1-es genotípussal fertőzött, korábban terápiában nem részesült betegek 40–45%-a, a korábban sikertelenül kezeltek 5–21%-a gyógyítható meg. 2011-ben a korábbiaknál lényegesen hatékonyabb, két új, direkt antivirális hatású proteázgátló szer került forgalomba ( boceprevir és telaprevir ). A készítmények – az előrehaladott stádiumban lévő májbeteg számára – 2013 májusa óta hazánkban is finanszírozottá váltak. 2013 és 2015. február között újabb direkt ható antivirális szerek kerültek törzskönyvezésre. Ezek kombinációival rövidebb időtartamú (8–24 hetes), 90% feletti gyógyulási arányt biztosító interferonmentes kezelés válik lehetővé. A kezelés indikációja – az ellenjavallatok kizárása után – a vírusnukleinsav és a májbetegség kimutatása. Utóbbit a gyulladásos aktivitás és/vagy a májfibrosis mértéke (stádium) határozza meg. A stádium meghatározására az invazív májbiopszia mellett a nem invazív elasztográfiás és validált biokémiai fibrosistesztmódszerek alkalmazhatók. A kivizsgálás és a kezelés során fontos a virológiai vizsgálatok gyors és megbízható elvégzése. Hazánkban az Egészségügyi Alapból történő kezelés engedélyezéshez kötött. A szakmailag indokolt kezelés finanszírozási korlátok miatt csak a betegek egy részénél kerül engedélyezésre. A sorrend alapja az úgynevezett Prioritási Index. Ez a májbetegség stádiuma mellett figyelembe veszi a betegség aktivitását, progresszióját, a kezelés sikerességének várható esélyét és további meghatározott speciális szempontokat is. Az egyes betegcsoportokban használható készítményeket az egy beteg meggyógyításához szükséges átlagos kezelési költség alapján a finanszírozóval egyeztetett, időszakosan aktualizált finanszírozási algoritmus határozza meg. A lehetőségek határai között előnyt élveznek a nagy hatékonyságú és biztonságos interferonmentes, illetve a rövidebb időtartamú kezelések. Az interferonalapú terápiára alkalmatlan betegek interferonmentes kezelése külön keretből, külön Prioritási Index alapján történik, a szóba jövő gyógyszerek költséghatékonyságának figyelembevételével. Orv. Hetil., 2015, 156 (9), 343–351