The effect of the owner’ s personality on the behaviour of owner-dog dyads

We describe the relationships between dog owners’ personality attributes (assessed via questionnaire), their behaviours and the dog’s behaviours observed during brief dog-owner and dog-stranger interactions (N = 78). Interactions comprised the owner commanding the dog to sit, and the stranger showing a ball to the restrained dog and then hiding it. Owners scoring higher on neuroticism and openness used more commands (gestural and verbal) when asking the dog to sit, and the dogs of owners higher on neuroticism obeyed with a longer latency and spent more time looking at the stranger. More extraverted owners praised their dog more, and it took longer for their dogs to look at the stranger but they spent more time looking at the stranger, whereas dogs of more agreeable owners spent more time looking at the ball. Based on these results we conclude that some aspects of owners’ personality appear to be tied to their dog’s attentional concerns

Adszorbeálható szerves halogén vegyületek koncentráció változásának vizsgálata kommunális szennyvizek eltérő módszerekkel történő fertőtlenítése során

Napjaink egyik környezetvédelmi problémája a különböző, már kis mennyiségben is rendkívül káros szerves halogenid vegyületek megjelenése a környezetben. A szerves halogenidek többnyire oxidatív (fertőtlenítő, fehérítő) eljárások, az oxidálószerek és a szerves vegyületek reakciója során keletkeznek. TDK munkám célja a szennyvíztelepről elfolyó, mechanikailag és biológiailag tisztított kommunális szennyvíz fertőtlenítésére alkalmazott klór és az ennek helyettesítésére használt egyéb, korszerű oxidálószerek hatására keletkező adszorbeálható szerves halogenidek (AOX) koncentrációjának meghatározása volt. A szennyvízminták a DélApesti Szennyvíztisztító Telepről származtak. Havi rendszerességgel vizsgáltam az elfolyó vízből klórozás előtt és után vett mintákat, továbbá néhány esetben a laboratóriumi körülmények közt korszerű oxidatív módszerrel kezelt minták AOX tartalmát. A szerves halogenid tartalom méréséhez a vizsgált minták összetételének megfelelően optimáltam a mintaAelőkészítési módszert. A koncentrációkat ezt követően Multi X 2000 AOX analizátorral határoztam meg. Megállapítottam, hogy a biológiailag kezelt elfolyó víz AOX tartalma (kloridionban kifejezve) 36,6 és 237,7 g/L, míg a telepi klórozás utáni elfolyó vízé 158,7 és 380,9 g/L között változott. A klórozást követőeni vízminták AOX tartalma minden esetben nagyobb volt, mint az eredeti elfolyó vízé. Laboratóriumi körülmények közt kétféle oxidálószerrel folytak összehasonlító vizsgálatok. A kétféle oxidálószert alkalmazó derítés során az oxidálószereket eltérő koncentrációban adagoltuk a mintákhoz. A mért adatok alapján megállapítható volt, hogy adott, megfelelő fertőtlenítő hatást biztosító oxidálószerAkoncentráció alkalmazásakor a kezelt elfolyó víz AOX koncentrációja a kétféle oxidálószer esetén eltérően alakult. Egyik oxidáló módszer esetében a szükséges mértékű vegyszeradagolás növelte a kezelt víz AOX tartalmát, míg a másik oxidáló eljárás használata során az eredeti elfolyó vízzel megegyező, vagy annál kisebb AOX tartalmat nyertem. A vizsgálatok során kapott adatok alapján összességében az volt megállapítható, hogy az adott biológiailag tisztított kommunális szennyvíz megfelelő oxidáló módszerrel történő kezelése a klórgázzal történő fertőtlenítéshez képest kedvezőbb eredményre vezetett; az AOX tartalom kedvezőbb alakulása mellett a laboratóriumban vizsgált oxidatív eljárások egyike csíramentesítés, illetve a szerves anyag eltávolítás tekintetében is hatékonyabbnak bizonyult

Hybrid Thermoset Matrix Carbon Fibre Reinforced Composites, a Study of Interlaminar Properties

In this study carbon fibre reinforced epoxy, unsaturated polyester, and vinyl ester based, binary (two-component) hybrid matrix polymer composites were produced and mechanically characterized by interlaminar shear tests. Fracture surface of tested composites were investigated by scanning electron microscopy. Toughness of hybrid matrix composites were identified and compared to that of the reference, non-hybrid matrix ones.</jats:p

Man’s Underground Best Friend: Domestic Ferrets, Unlike the Wild Forms, Show Evidence of Dog-Like Social-Cognitive Skills

Recent research has shown that dogs’ possess surprisingly sophisticated human-like social communication skills compared to wolves or chimpanzees. The effects of domestication on the emergence of socio-cognitive skills, however, are still highly debated. One way to investigate this is to compare socialized individuals from closely related domestic and wild species. In the present study we tested domestic ferrets (Mustela furo) and compared their performance to a group of wild Mustela hybrids and to domestic dogs (Canis familiaris). We found that, in contrast to wild Mustela hybrids, both domestic ferrets and dogs tolerated eye-contact for a longer time when facing their owners versus the experimenter and they showed a preference in a two-way choice task towards their owners. Furthermore, domestic ferrets, unlike the wild hybrids, were able to follow human directional gestures (sustained touching; momentary pointing) and could reach the success rate of dogs. Our study provides the first evidence that domestic ferrets, in a certain sense, are more dog-like than their wild counterparts. These findings support the hypothesis that domestic species may share basic socio-cognitive skills that enable them to engage in effectively orchestrated social interactions with humans

Fetching what the owner prefers? Dogs recognize disgust and happiness in human behaviour

Research using the two-object choice paradigm showed that dogs prefer the object associated with the happy human emotion. However, they provided rather ambiguous results regarding the negative emotions. We assumed that differences between the dogs' and owners' interest towards the 'negative' object might be responsible for this. In our experiment, dogs observed their owner expressing different emotions towards two uniform plastic bottles. Five dog groups were tested based on the condition they received: (1) happy versus neutral, (2) happy versus disgust, (3) neutral versus disgust and (4-5) neutral vs neutral, as control groups. Contrary to previous studies using free choice paradigm, we used a task-driven approach. After the demonstration, the dogs had to retrieve one object to the owner. The dogs' performance in the two neutral-neutral groups did not differ from the chance level. In contrast, subjects were able to distinguish between the happy and neutral expression of the owner: they both approached and fetched the 'happy' object. In the happy-disgusted and neutral-disgusted groups, the dogs approached the bottles randomly, suggesting that they found the 'disgusting' and 'neutral' objects equally attractive. Nevertheless, the dogs preferentially retrieved the object marked with the relatively more positive emotion (happy or neutral) to the owner in both conditions. Our results demonstrate that dogs are able to recognize which is the more positive among two emotions, and in a fetching task situation, they override their own interest in the 'disgusting' object and retrieve what the owner prefers. © 2014 Springer-Verlag Berlin Heidelberg