A gluten-enteropathia kialakulását befolyásoló tényezők vizsgálata = Factors influencing the development of coeliac disease

Kutatásunk során új hajlamosító géneket írtunk le, melyet közrejátszhatnak a gluten-enteropathia (coeliakia) kialakulásában, ezek befolyásolják a T lymphocyták érését és kollaborációját a B sejtekkel, a toll-like receptorokat és a gyulladás során termelődő cytokineket. Megállapítottuk, hogy a coeliakia kialakulása és klinikai megjelenése asszociációt mutat a haptoglobin polimorfizmussal is, melyről a mi közlésünket követően független kutatók igazolták, hogy egyik altípusa azonos vékonybél permeabilitásában kulcsszerepet játszó zonulin molekulával. A kutatás során azonosítottuk a coeliakia-specifikus autoantitestek fő kötőhelyét az autoantigén, a 2-es típusú transzglutamináz enzim felszínén. Megállapítottuk, hogy a coeliakia antitestek betegség-specifikusan ugyanazt a komplex, háromdimenziós epitópot ismerik fel. Sejtkultúrában a coeliakia antitestek gátolják az erek képződését és fokozzák azok permeabilitását, elsősorban a RhoA túlzott aktiválásán keresztül. Megszerveztük és elvégeztük az első reprezentatív coeliakia szűrővizsgálatot Magyarországon. Megállapítottuk, hogy a coeliakia hazai előfordulása 1.3% körül van a magyar gyermekek és fiatal felnőttek körében. A szűrővizsgálatokra egyszerű, helyszíni antitest kimutatáson alapuló szűrő eljárást validáltunk. Kimutattuk, hogy a klinikailag fel nem ismert coeliakia kedvezőtlenül befolyásolja a hepatitis védőoltásra adott immunválaszt és az antitestek szerepet játszanak idegrendszeri szövődmény (ataxia) kialakulásában. | This research identified new susceptibility genes for coeliac disease, a common autoimmune enteropathy triggered by gluten peptides ingested with dietary cereals. The novel genes are mostly related to T-lymphocyte development, collaboration of T and B cells, toll-like receptors and cytokines. We also described association with haptoglobin polymorphism, a master regulator of intestinal permeability also known as zonulin. Predisposing alleles of these genes create a more inflammatory environment in the gut and in multiple copies confer additional risk to HLA-DQ alleles. We identified the main binding epitope of coeliac disease anti-transglutaminase 2 autoantibodies. This epitope has a complex, three-dimensional structure and is disease-specific. Patient antibodies targeting this epitope enhance the enzymatic activity of transglutaminase 2 and cause disturbances in the angiogenesis and vascular permeability in cell culture models via the inappropriate activation of RhoA. We performed the first representative population screening for coeliac disease in Hungary and established that the prevalence is around 1.3% in both children and young adults. The methodology of the screening has been advanced by the application of rapid, onsite antibody detection. Unrecognised coeliac disease was found to predispose to a defective immune response to hepatitis B vaccination (reversible after treatment) and we showed the contribution of coeliac disease antibodies in the late neural complications

A genetikai diabeteskockázat hatása a csontanyagcsere–energia-háztartás kapcsolatokra

Absztrakt Bevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség fokozott csonttörési kockázattal jár, hiányzik a cukoranyagcsere és a csontátépülés közötti kapcsolat. Nem ismert, hogy ez a romló anyagcserehelyzet miatt alakul ki vagy a diabetes genetikai kockázatának része. Célkitűzés: A szerzők 2-es típusú cukorbetegekben e kapcsolat hiányának hátterét kívánták tisztázni. Módszer: A cukorterhelések és hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás klemp alapján 18 egészséges, de a 2-es típusú cukorbetegség genetikai kockázatát hordozó nőt (családban elsőfokú 2-es típusú cukorbeteg rokon) hasonlítottak 26 negatív családi anamnézisű egészséges nőhöz. Eredmények: Az egésztest-cukorfelhasználás és a csont metabolikus egységei közötti kapcsolat a diabetes genetikai kockázatát hordozó nőkben hiányzott, amint a manifeszt cukorbetegekben is. A kockázati csoportban csökkent a nagy molekulájú, kis denzitású és nőtt a kis molekulájú, magas denzitású LDL-molekulák mennyisége, ami gyulladásos citokinszaporulattal és a csontbontás túlsúlyával társult. Következtetések: Az eredmények alapján a kapcsolat hiánya nem a romló inzulinérzékenység és romló anyagcserehelyzet következménye, hanem a genetikai kockázat egyik jellegzetessége. A glükózintolerancia és az inzulinrezisztencia kialakulását megelőző lipideltérés oka nem ismert. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 1007–1013

MiniCORVET is a Vps8-containing hemocyte- and nephrocyte-specific early endosomal tether in Drosophila

Cet ouvrage est la version « allégée », mais substantielle, d’une thèse de doctorat soutenue le 9 novembre 2009 à l’Université de Nice Sophia Antipolis. Disons d’emblée que cette étude, très structurée et écrite dans une langue limpide, est remarquable et devra être lue et méditée par les historiens de la justice. Ils y trouveront un modèle d’analyse dialectique des rapports entre délinquance et fonctionnement des institutions pénales replacées dans leur contexte législatif et historique. S’i..

B7 costimulation and intracellular indoleamine-2,3-dioxygenase (IDO) expression in peripheral blood of healthy pregnant and non-pregnant women.

BACKGROUND: B7 costimulatory molecules are expressed on antigen presenting cells (APCs) and are important regulators of T cell activation. We investigated the role of the B7 family of costimulatory molecules in the development of the systemic maternal immune tolerance during healthy pregnancy (HP). We also aimed to investigate the intracellular expression of indoleamine-2,3-dioxygenase (IDO) and plasma levels of tryptophane (TRP), kynurenine (KYN) and kynurenic acid (KYNA), important molecules with immunoregulatory properties, in order to describe their potential contribution to the pregnancy-specific maternal immune tolerance. METHODS: We determined the frequency of activated (CD11b+) monocytes expressing B7-1, B7-2, B7-H1, and B7-H2, and that of T cells and CD4+ T helper cells expressing CD28, CTLA-4, PD-1, and ICOS in peripheral blood samples of healthy pregnant (HP) and non-pregnant (NP) women using flow cytometry. We also examined the intracellular expression of IDO applying flow cytometry and plasma levels of TRP, KYN and KYNA using high-performance liquid chromatography. RESULTS: A significant increase in the prevalence of CD28+ T cells was observed in HP compared to NP women. At the same time a decrease was shown in the expression of CTLA-4 on these cells. The frequency of CD80+ monocytes was lower in HP women. The prevalence of IDO-expressing T cells and monocytes was higher in HP compared to NP women. Plasma KYN, KYNA and TRP levels were lower, while at the same time, the KYN/TRP ratio was higher in HP than in NP women. CONCLUSIONS: Costimulation via CD28 may not contribute to the immunosuppressive environment, at least in the third trimester of pregnancy. The development of the pregnancy-specific immune tolerance in the mechanism of B7 costimulation may be more related to the altered expression of B7 proteins on APCs rather than that of their receptors on T cells. The elevated intracellular IDO expression in monocytes and T cells, as well as higher plasma enzymatic IDO activity are likely to contribute to the systemic immunosuppressive environment in the third trimester characteristic for healthy gestation

Effect of radiofrequency exposure emitted by third and fourth generation mobile phones on temperature pain threshold and cognitive functions

Modern világunkban, amely elképzelhetetlen az elektronikus eszközök és források mindennapos használata nélkül, környezetünk elektromágneses terhelése döntő részben mesterséges forrásokból ered. Korunk legszembetűnőbb változása a telekommunikáció robbanásszerű fejlődése, amelynek egyik következménye, hogy társadalmunkban alig akadnak olyanok, akik ne használnának mobiltelefont(MP), vagy más kommunikációs eszközöket, amelyek működésük során rádiófrekvenciás sugárzást bocsátanak ki. Amikor a felhasználók közvetlenül a fej közelében használják a mobiltelefonjukat, a rádiófrekvenciás energia kimeneti teljesítményének jelentős részét a fej nyeli el. Ennek következtében fokozódó aggodalom merült fel a mobiltelefonok által kibocsátott rádiófrekvenciás sugárzás agyműködésre – pszichofiziológiai és kognitív jelenségekre – tett hatásaival kapcsolatban. Az utóbbi évtizedekben a mobiltelefonok használata folyamatosan növekedett, és hasonló tendencia jósolható a közeljövőben is.Egyes becslések szerint 2020-ra a világ lakosságának csaknem háromnegyede – vagyis 5,7 milliárd ember – válik majd valamely mobil szolgáltatás előfizetőjévé. Ennek ellenére alig állnak rendelkezésünkre vizsgálatok a közelmúltban kifejlesztett új technológiai standardok lehetséges idegélettani és kognitív hatásaival kapcsolatban.Általánosan elmondható, hogy agyors technológiai fejlődés olyan közegészségügyi kérdéseket vet fel, amelyek megválaszolásához jól megalapozott tudományos eredmények szükségesek. A lehetséges egészségügyi kockázatok tisztázásához, valamint az elektromágneses terek egészségvédelmi szabályozásához olyan kutatási eredmények járulnak hozzá hatékonyan, amelyek amellett, hogy körültekintően megtervezett kutatásokból származnak, lépést tartanak az újabb és újabb felhasználói és technológiai változásokkal. Az utóbbi igénynek nem könnyű eleget tenni:a kutatás-fejlesztés a biológia terén ugyanis jellemzően nem annyira gyors, mint amennyire gyorsan jelennek meg a piacon új technológiák, és amennyiben gyors, nem feltétlenül képezi a későbbi összegző elemzések hathatós részét. További nehézség az elektromágneses terek (EMF) kutatási eredményeinek egységes rendszerbeillesztésében, hogy a személyi elektromágneses expozíciósokfélesége és a vizsgálandó biológiai végpontok a kutatási lehetőségek számtalan kombinációját eredményezik, és bár egyre több a nemzetközileg egységesen szervezett kutatási projekt, számos kérdésben nem született még egységes szemlélet az elektromágneses terek biológiai szervezetekre gyakorolt hatásairól. A mobiltelefon felhasználók nagy számát tekintve 7azonban fontos vizsgálni, megérteni és nyomon követni a lehetséges közegészségügyi hatásokat, amint azt többek között a WHO is előirányozza. A WHO megállapítása szerint a mobiltelefonok viszonylag csekély egészségügyi kockázata is népegészségügyi következménnyel járhat az érintett populáció nagysága miatt[WHO, 2006]. Jelenleg a sugárvédelmi ajánlások és korlátozások megalkotásához a főbb hatóságok (IEEE, ICNIRP, WHO, az EU Bizottsága) a hőhatás paradigmáját veszik alapul, amely feltétlenül hatást gyakorol a rádiófrekvenciás sugárzásnak kitett biológiai egységekre. Ám a kutatások mind a mai napig nem nyújtanak egyöntetű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a rövid távú RF-expozíció káros-e, ill. milyen káros hatással lehet a szöveti felmelegedést okozó expozíciós szintek alatt